Apáról - Fiúra!

Érdekes dolog belegondolni egy horgászbot múltjába és jövőjébe.  A múlt az már biztos, de a jövő? A jövő az sokszor nagyon szomorú egy kiszolgált horgászbot számára. Jobb esetben a hajdan szép napokat látott szerszám csak porosodik egy szekrény, vagy garázs mélyén és csendben álmodozik a hajdani nagy kalandokról. A szerencsétlenebbül járt botok sokszor egyenesen a kukában végzik, vagy jobb esetben új tulajokhoz kerülnek, akik csak ritkán becsülik meg őket. Hiszen mit értékeljenek rajtuk. Sokba sem kerültek, nem is igazán szépek már, emlékek sem fűződnek hozzá. Nehéz sors ez dicső múltat látott bot számára.

Néha azonban csoda történik! Ezt mondom most el Önöknek.

A történet eleje klasszikus. Főhősünk beleszeret a bojlizásba, elbűvölik a nagy halak. Vesz is magának komoly bojlis botot, amivel az évek során sok szép halat fog. Egyre többet viszi magával fiát, aki szintén szenvedélyes horgásszá válik, egyre szebb sikereket ér el apa mellet. Múlnak az évek, fakulnak a botok. Egyszer csak eljön a pillanat, amikor főhősünk két gyönyörű új bottal tér haza. Ennél rosszabb napot a régi kiszolgált botok el sem tudnak képzelni. Rettegnek a végtől, nem tudják sorsukat. Rájuk is a garázs sarka vár. Ez még mindig jobb a kukánál.

Az idő múlik, apa és fia az új botokkal fogják tovább a szebbnél szebb halakat. Az idő észrevétlen tovább múlik. Az ifjú titán egy reggel arra ébred,hogy elérte azt a kort, amikor már egyedül is szeretne bizonyítani, ne adj Isten több és szebb halat fogni, mint apa.

Édesapa megérti ezt, hisz ez az élet rendje. De a gyereknek bot kell!  Apa elgondolkodik ezen a problémán. Nem az a probléma, hogy miből vesz botot, szerencsére ez nem gond. Tudja, hogy otthon lapítanak a régi botok, amikkel sok- sok közös élményük volt. Szívesebben adná ezt a fiának, de az állapotuk enyhén szólva sem szalonképes.  Szerencsére az édesapa ismer bennünket.

És itt kezdődik a botok számára a csoda, eljön a szép új jövő!

Hát ilyen volt leharcolva!

De már valami elkezdődött.

Eltelt egy hét, és láss csodát:

Ki nem lenne erre büszke.

Felébredt csipkerózsika állmából, és büszkén szolgálhatja új gazdáját.

Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam az ifjú szemét, amikor átvette édesapjától az első saját bojlis botját. Ez úton kívánok neki én is sok-sok szép élményt.

                                                                                                                            Antal István