A legjobb harcsázó bot

A legjobb harcsázó bot!

Ez a történet már nem friss, pár évre datálódik vissza, mégis aktuális a közelgő harcsaszezon kapcsán.

Barátunkkal és jó vevőnkkel, Gergővel álmodoztunk egy kicsit a boltban a közelgő tavasz nagy harcsáiról. Latolgattuk a harcsák és saját esélyeinket, beszélgettünk a legjobb módszerekről és felszerelésekről. Természetesen felvetődött az elnyűhetetlen, a végletekig terhelhető, semmilyen körülmények közt sem törhető horgászt bot kérdése is. Az ember a mai termékek ismeretében hajlamos erre a kérdésre azonnal rávágni, hogy ilyen csak a mesében és a reklámokban van.

És ez majdnem igaz is! A maiak közt én sem tudok ilyet. De utazzunk vissza kicsit az időben.

A mai fiatalabb korosztálynak semmit nem mond az a név, hogy Hokév, Germina vagy Tokoz, de az öreg sporiknak azonnal összefut a nyál a szájukban ezen varázsszavak hallatán.

Mik is ezek tulajdonképpen? Ezek hatalmas ászok voltak a maguk idejében, és nem az idétlen népbutító reklámok miatt lettek legendák, hanem saját megbízhatóságuk, tartósságuk  és elnyűhetetlenségük miatt.

Miért is ezek a legjobb harcsázó botok a mai napig véleményem szerint:

Nem kényes, nem reped meg a carbon szövet egy kis odakoppantástól, nagyon lágyan lehet vele dobni a kishalat és nem szakad le dobás közben, a végtelenségig terhelhető és mégsem törik el.

Nagyon jó vele fárasztani a halat, olyan mintha gumival fárasztanánk, nem szakad ki a horog a hal szájából, mint a merev, husáng, carbon botoknál.

Akár rá is léphetünk, vagy autóval is átmehetünk rajt és továbbra is használható marad.

Egyetlen hátránya a súlya, de mivel ez nem pergető bot és nem kell állandóan kézben tartani, ez a kis hátrány eltörpül számos előnye mellett.

Ezek után barátunk jobban vágyott egy ilyen botra, mint álmaink harcsája a nadály csokorra.

Na de hogy lehet ma ilyenhez hozzájutni?

Újszerűhöz, vagy kitűnő állapotúhoz szinte sehogy. Akinek ilyen a birtokában van, az általában úgy őrzi, mint oroszlán a gazellát.

 Használt, lepusztult állapotúhoz a vásárban viszonylag könnyű hozzájutni.  De azzal kinek van gusztusa horgászni? Fel kell egyet újítani. Már csak engem kellet megfűznie, hogy „jó pénzért” még a szezon előtt csináljam meg ezt a pecát.

Elkezdődött a hadművelet. Gondolom a harcsáknak már ekkor remegni kezdett a térdük.

Ez ugye nam túl szép.

Ez meg egyenesen ronda.

Fujj. Nem Fuji csak fujj.

Hát ez a bot azért nem túl bizalomgerjesztő. Szedett vedett gyűrűk, ócska kötések, rossz orsótartó.

Ezen a boton szinte minden rossz, de az üvegszál bottest, az aranyat ér. Miközben kellően lefitymáltam ezt a szörnyűséget, már láttam lelki szemeim előtt a felsejlő jövőt.

Egy hét műhelygyakorlat után (bontás, csiszolás, vizes csiszolás, festés, gyűrűzés, gyantázás, feliratozás stb. stb.)végre megszületett az eredmény.

Ez már messziről is sokkal szebb.

Közelről meg pláne.

Ez nem fújj, hanem valódi Fuji. A Fuji gyűrű és a Fuji cérna szép együtt.

A régi hüvely egy kis polírozás után ismét szalonképes.

A speciális fém orsótartó nem csak szép, de brutálisan erős is. Nézzék meg a szorító anyát, a kontra anyát, és a kilazulás ellen biztosító speciális alátétet is. 

A kézzel épített botoknál nem szeretek fém karikákat használni, inkább kötök dekor cérnával, amit ugyan sokkal nehezebb ívesen legyantázni, de ettől is ” hand made a hand made”.

A végdugó sem tömegtermék, kimondottan erre a botra készítettük.

Ugye ezt már Önök is büszkén megmutatnák a harcsáknak!

Gergő, nagyon sok szép és eredményes évet kívánok neked ezzel a pecával.

Antal István